Üvölthetnék
2007.06.27. 14:08 Egogirl
Ma reggel 6:32-kor éles hang furakodott be az álmomba, majd keltett fel, feltehetőleg azzal a szándékkal, hogy felbosszantson. Ez a hang történetesen annak volt köszönhető, hogy a szemközti házban felújítás ment, és akkor éppen a terasz betonperemét kerekítették le. 6:34-kor felébrettem, majd 6:37-re már vissza is aludtam... álmom szerencsére folytatódott, de minduntalan bele-belehallatszott egy éles, sikolyszerű, ám annál fagyosabb visítás, és beleolvadt az álmomba. 8:54-kor véglegesen felébredtem, majd bekapcsoltam a CNN-t, csináltam pirítóst és kávét, majd beültem a fotelba, és megreggeliztem. Nem tudtam nyomon követni, hogy a túljólfésült, ezüsthajú, ám félig kopasz bemondó miről zagyvál, mivel alig 20m-re tőlem ismét felharsant az ismerős vinnyogás. Önkéntelenül is eszembe jutott, hogy milyen benyomást keltenék a szomszédokban azzal, ha baltával a kezemben, artikulálatlanul üvöltve kirohannék és beintegetnék nekik a kerítés felett. Őszintén szólva nem tetszett a képzeletem véleménye, de az a tény, hogy pár éve (hála akkori kedves osztályfőnökömnek) sikeresen elsajátítottam a baltaforgatás művészetét, folyamatosan a saját baltával hadonászó alakomat jutatta eszembe. Ígyhát fogtam magam, bekapcsoltam a gépet, majd max hangerővel zenehallgatásba fogtam. Úgy a második szám vége felé megszólalt a csengő (amit csodával határos módon meghallottam), és amint kinéztem az ablakon (láss csodát!) a szembeni házból egy munkást láttam meg az ajtónk előtt álldogálni. Megelégedéssel nyugtáztam, hogy elég erősek a hangszóróim, azzal visszaültem a gép elé, és folytattam a megkezdett passziánsz menetet.
Szólj hozzá!
